A flamand festő „a festészet Homérosza”, „a barokk királya” volt.
„Az a Rubens, aki életének utolsó szakaszát a tájkép és a családi élet derűjének szentelte imádott Vénusza mellett, csak gratulálhatott önmagának, amiért a festészet minden témáját kimerítette. Sikeres volt minden 
zsánerben: festett vallásos és világi jeleneteket, mitológiai kompozíciókat, portrékat királyokról és bensőséges családi arcképeket, valamint különféle pásztorjeleneteket és tájképeket. Pályafutása elején túlsúlyban voltak a drámai és erőszakos epizódok, a harc és a nőrablás. Ezek utat engedtek a barokk pátoszának és saját barokk vallásosságának. Életét dicsőségben fejezte be, a családi és érzéki szerelem festőjeként. Utolsó Önarcképén feketébe öltözve, tollas kalappal a fején látható, mint a muskétások – ami ő maga talán mindig is volt. Félig leereszkedett szemhéja alól élettapasztalatban gazdag szem csillan felénk. Úgy tűnik boldog életet élt, és közben elnyerte a szív igaz békéjét.”
(forrás: Néret, G.: Peter Paul Rubens.Taschen/Vince K., 2005, 87-88.o.)
József Attila Könyvtár – Dunaújváros