Tizennégyen vannak
Július 12-e volt a tizennégy segítő szent közös ünnepe. Általában betegség, járvány, egyéb szükség esetén hívták őket segítségül. Kápolnákat, oltárokat, ispotályokat szenteltek a tiszteletükre. Kultuszuk kezdete és kialakulása bizonytalan. Valószínűleg német földön keletkezett, és a nagy európai pestisjárvány (1347–52) idején terjedt el. Hazai elterjedéséről az első adat a XV. századból való.
Névsoruk változó, a legszokásosabb Achatius (jún. 22.), Balázs (febr. 3.), Borbála (dec. 4.), Cirjék (aug. 8.), Dénes (okt. 9.), Egyed (szept. 1.), Erazmus (jún. 2.), Euszták (szept. 20.), György (ápr. 24.), Alexandriai Katalin (nov. 25.), Kristóf (júl. 25.), Antiochiai Margit (júl. 13.), Pantaleon (júl. 28.), Vid (jún. 15.). Egyikük-másikuk helyett néhol Apollónia (febr. 9.), Lénárd (nov. 6.), Miklós (dec. 6.), Oszvald (aug. 5.) és Rókus (aug. 16.) szerepel.
Miért vannak éppen tizennégyen? Talán azért, mert a 14 „holdszám” és „napszám” egyszerre (28:2 = 14, 14 x 26 = 364). A tizennégynek a zsidó-keresztény számmisztikában is kivételes hely jut. Amint Máté előszámlálja evangéliumában, „az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babiloni fogságra vitelig tizennégy nemzetség, és a babiloni fogságra viteltől Krisztusig tizennégy nemzetség” (Mt 1,17). 14 Dávid király héber nevének számösszege; ennyi az ember kezén és lábán megszámolható ujjpercek száma is (a hüvelyk nem látható ujjpercével együtt egy kézen 15, összesen tehát „60 percünk” van). Lehet, hogy kérdésünkre ebből következik a helyes válasz. Nem kizárt ugyanis, hogy a tizennégy segítőszent a mennyei segítő kéz ujjperceit személyesítette meg. Nincs ebben semmi szokatlan, a régi görögök is megszemélyesítették a Nagy Istennő ujjait (daktülosz-istenek).
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)
Garamszentbenedeki festő
Fájdalmas Krisztus a donátorral
A tizennégy segítőszent
1510
tempera és arany, fa
egyenként 95 x 61 cm
Ltsz. 55.91, 55.92
A tizennégy segítőszent ugyancsak a földi halandók imáit segíti, erősíti. E csoportos ábrázolás a 15. század századtól terjedt el Európa szerte. Szt. Lénárt, Szt. Erasmus, Szt. Miklós, Szt. Egyed, Szt. Vid, Szt. Achatius, Szent György, Szent Pantaleon, Szt. Kristóf, Szt. Eustachius, Szt. Balázs és három női szent: Margit, Katalin és Borbála, valamennyien közvetítettek, közbenjártak a segítségükért fohászkodó híveknek. A szerényebb tehetségű festő az ún. bányavárosi iskola hagyományait folytatta, de alakjai robosztusabbak, színskálája szűkebb, néhány erőteljes lokális színre összpontosít.
K.I.
Forrás: Keresztény Múzeum