Művészcsoportok: A római iskola

Az 1922-33 között tevékenykedő Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kiemelt ügyként kezelte a magyar művészet nemzetközi rangjának emelését. Se a német, se a francia modernizmus nem tűnt inspiráló példának, ugyanakkor az olasz orientáció nemcsak politikailag, hanem művészi értelemben is ígéretesnek tűnt. Az antik és modern Róma jelentette a nagy művészet, a letisztult ízlés zálogát. A magyar állam 1927-ben palotát vásárolt Rómában, s az újonnan alapított intézet igazgatójának az erősen olasz elkötelezettségű Gerevich Tibor művészettörténészt nevezték ki. Az intézet 1929-től fogadott ösztöndíjasokat, s a római ösztöndíj a korszak legértékesebb, a legtöbb tapasztalat megszerzését ígérő művésztámogatása volt.

A római iskola stílusa egyrészt a reneszánsz, másrészt a modern olasz művészet tanulságain alapult. Tiszta térkompozíció, világos színek, tempera használata, a quattrocento ihletése, erős egyházművészeti indíttatás jellemzik a legtöbb római magyar festő ekkori munkáit, de sokuknál – mint például Kontuly Béla Barátnők című alkotásán – megfigyelhető a német új tárgyilagosság hűvös, már-már szürreális objektivitása is.

Az intézet ösztöndíjasai között olyan alkotókat találunk, mint Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Medveczky Jenő, Kontuly Béla, Molnár C. Pál, Domanovszky Endre, vagy Jeges Ernő, illetve a fametszet műfajának megújításában úttörő szerepet játszó Buday György és Gáborjáni Szabó Kálmán. Az iskola legnagyobb hatású alkotója Aba-Novák Vilmos, akit kitűnő rajztudása, monumentalitás és narrativitás iránti érzéke, eredeti képalkotó fantáziája, lenyűgöző munkabírása emelt a többiek fölé, s tette őt az 1930-as évek hivatalosan is legmegbecsültebb magyar művészévé. Az 1932-es padovai nemzetközi egyházművészeti kiállítás aranyérmeseként itthon is sorra kapta a monumentális megbízásokat, köztük a városmajori, jászszentandrási templomok dekorálását, a szegedi Hősök kapujának vagy a székesfehérvári Szent István mauzóleumnak kifestését. Egyik főműve az 1937-es párizsi világkiállításra készült Francia-magyar történelmi kapcsolatok című pannósorozata, amelyben a címnek megfelelően dolgozta föl a magyar történelem évszázadait lenyűgöző tematikus változatosságban és gazdagságban. A római iskola eredményei mutatják, hogy a XX. században sok kísérlet történt a monumentális művészet megújítására, az 1930-as években született minőséget azóta sem sikerült elérni, komoly állami támogatás nélkül pedig erre nincs is esély. A római iskola „hivatalos” modernizmusa szemben állt az avantgárddal, s szemben áll a sokkal individuálisabb párizsi modernizmussal is.

Martyn Ferenc: Kompozíció, 1936-39. Magántulajdon

Aba-Novák Vilmos: Francia-magyar történelmi kapcsolatok, 1937, Székesfehérvár, Szent István Múzeum

Kontuly Béla: Barátnők, 1933. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Írta: Bellák Gábor

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (321-323. oldal Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével