Mantegna illuzionisztikus módszerét Correggio teljesítette ki a 16. századi monumentális festészetben. A pármai dóm kupolájának freskóján, amelyet 1530-ban fejezett be, Mária mennybevitelét jelenítette meg. A freskón látszat-architektúrát csak a tambur zónájában alkalmazott, az ablakok vonalában körbefutó festett mellvéd formájában. Ez előtt sorakoznak az apostolok, Mária temetésének résztvevői és a mennybevitel csodájának tanúi. Fölöttük lebeg felhőkön Mária és az angyali kíséret, amint sodró lendülettel emelkedik az ég felé. Máriát a mennyek országából aláereszkedő ótestamentumi szentek fogadják, akik egyfajta magasba emelkedő tölcsért formázva hódolnak előtte. Ez a felhőtölcsér aszimmetrikusan áll a kupolában: középpontja a boltozat csúcsához képest előbbre tolódik. A ferde nézet oka az, hogy a kupolaképet Correggio a szentélylépcső aljában elhelyezkedő nézőpontra komponálta, ahonnan a csoport függőlegesnek látszik. A mennyei sereg a perspektivikus rövidülés és a kontúrokat feloldó levegőperspektíva révén hihetetlen magasság érzetét kelti, s a legfelső alakok már a mennyei fény, az empyreum ragyogásába olvadnak. Ezen a ponton áll a szokatlan rövidülésben ábrázolt Krisztus, aki anyja elé járul, hogy a mennyekben neki szánt helyére vezesse. Correggio művészi teljesítményének nagysága elsősorban abban áll, hogy festészete az illuzionizmus eszközeivel a kupolát valóban föld és menny találkozásának helyeként hiteti el. Művészi megoldását a barokk kupolafreskók közvetlen előzményének tekinthetjük, amely évszázadokon keresztül mintát adott a festőknek.
Forrás: Sulinet Tudásbázis
Coreggio: Mária mennybevitele (1526—1530)
Correggio, teljes nevén Antonio Allegri da Correggio (Corregio, 1489 augusztusa – Correggio, 1534. március 5.) az érett reneszánsz egyik legkiválóbb, rövid életű, de fényes karrierű itáliai festője. Művészetét a ritmus, a testtömeg ábrázolásának képessége, a színhasználatának frissessége és a fény-árnyék hatások megújításának technikája jellemezte.
Szöveg és kép: Wikiwand