Iványi Grünwald Béla: Áhítat (Ave Maria), olaj, vászon, 120 x 115,2 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Iványi 1890 táján festett képei Bastien Lepage hatását mutatják, gondos rajzot, egyenletesen elosztott fényt és mérsékelt, uralkodóan gyöngy-szürke színeket. A falusi élet ünnepi pillanatait ábrázoló életképek nagyon népszerűek voltak ebben az időszakban. Ez a kép egy ünneplőbe öltözött lány áhitatos imáját mutatja templomba indulás előtt. A kép eredeti címére (Ave Maria) a fehér liliom, Szűz Mária jelképe utal. Ebben a képben összekapcsolódik Iványi korai korszakának két képtípusa: az életkép és a vallási kép.
Iványi Grünwald Béla
(Somogysom, 1867 – Budapest, 1940)
Festő, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt, majd Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károly társaságában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon köréhez csatlakozott. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét (Déri Múzeum). 1894-ben Egyiptomban járt.
1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Része volt a nagybányai iskola megalapításában és célkitűzéseinek propagálásában. 1904-ben a Fraknói-díj elnyerésével Rómában töltött egy évet, hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól megváltozott stílusa, a realista plein air törekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel. 1907-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a Kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború előtt szabad iskolája volt. A háború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű előadású, valósághű tájképeket festett.
Forrás: Képzőművészet Magyarországon (hung-art.hu)