Az „örökkévalóság ablakai” – így hívták a keleti egyházak festett szentképeit. Az ikonok ábrázolta bibliai, főleg újtestamentumi történetek, a szentek és mártírok legendái túlmutatnak az evilági életen és az Isten mindenütt jelenvalóságát kívánták érzékeltetni az az időtájt nagyszámú írástudatlannal.
Az ikonok nemcsak a liturgiában játszanak szerepet, hanem a mindennapi élet tartozékai is. Ezért találhatók meg mindenütt, ahol az égiek segítségét kérik. Az ikon szó a görög „eikon”-ból származik, és képet jelent. A freskókat és mozaikképeket is „eikón”-nak hívták. Ezt a fogalmat ma már kizárólag az ortodox egyház tojástemperával falra festett – ritkán –, mozaiktechnikával vagy fémből készült szentképeire használjuk. A bizánci kereszténység felvételével – a későbbi pravoszláv szentté avatott – I. Vlagyimir (980-1015) annak liturgiáját és művészetének jellegzetes ábrázolási módját is átvette. Egyes ikontípusokat „nem emberi kéz alkotta őskép” másolatának tekintettek, amely csodálatos módon sokszorozódott. Ilyen volt például a Mandylionnak nevezett Krisztus-ikon a Megváltó képével és a Hodigitria (az utazókat kísérő) Istenanya ábrázolása. Ez utóbbiból vezethető le a Mária-ikonok négy fő típusa, összesen háromszáz, részben Oroszországban készült változatával. Az őskép szent voltának felfogásával magyarázható az évszázadokon át megőrzött azonos, síkban ábrázoló formanyelv. Ez kiemeli az alakok fenségességét és megközelíthetetlenségét, s szimbolikus színeivel fokozza azt a varázst, ami megdobogtatja a szívet.
A téma és az ábrázolási mód szigorú előírásai ellenére az ikonfestészetben felismerhető a stiláris fejlődés. Míg Kijevben szigorúan követték a bizánci hagyományt, a novgorodi festőiskolában, amely a 12-14. században élte fénykorát, kialakult a sajátos kifejezőerejű orosz stílus, de hatottak rá a változó bizánci irányzatok is. Az ikonok készítői – többnyire szerzetesek – névtelenek maradtak a megszentelt mű mögött. A név szerint is ismert kevés művész közé tartozik Andrej Rubljov (1360/70—1430) szerzetes.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Andrej Rubljov: Szentháromság, Moszkva, Tretyakov Galéria
Valószínű, hogy a már saját saját korában is nagy elismertségnek örvendő festő körében alakult ki az ikonosztáz tematikai programja. Ez a többnyire fából épített, három ajtóval megszakított képfal a kora keresztény egyház szentélyrácsaiból jött létre és a hívők gyülekezetétől teljes magasságban elválasztja az oltárrészt, ahol az eucharisztia, a tulajdonképpeni mise zajlik. Az orosz ikonosztáz legalább öt, egymásra épülő képsorból áll: az Ótestamentum pátriárkáinak és prófétáinak ikonjaiból, az ünnepnapok ábrázolásából, az arkangyalok, apostolok, egyházatyák képeiből és – mint a legfontosabb – a „deeszisz”, a közbenjárás jelenetéből: a Szűzanya és János – az egész emberiség számára kegyelmet kér Krisztustól, a világ urától.
Az orosz ikonfestészet a 17. században veszítette el erejét. Már nem a régi mintákat követte, hanem a vásárlók ízléséhez alkalmazkodott, és befogadta a nyugati stílusirányzatokat is.
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (377. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4
Kategória:Művészet Tagged: festészet, vallás Image may be NSFW.
Clik here to view.
Image may be NSFW.Clik here to view.
