1890. július 29-én halt meg Vincent van Gogh

„Festmény, könyv – ezeket nem szabad lebecsülni…”

Út ciprussal	Pardi Anna – Vincent van Gogh vigasztalásai Vincent bevette aznapi káliumbromid adagját. Majd az izlandi halászokra gondolt, magányukra, kiszolgáltatottságukra a tengeren. Ezért, e komor halászoknak, akik gyerekek és mártírok egyszerre, bölcsődalszerűen ringató képet akart festeni halászhajó fülkéikbe. Így akart másokat vigasztalni az, aki életében oly kevés vigasztalást kapott. Vagy a dühöngők cellájában a fehér kert, vagy az élénk, erős, dolgoztató részvét; Vincent Van Gogh választhatott. Nemcsak az akadémikusok, a polgárok szemében sem volt elég jó.
Önarckép	Betegségre a múlandóság színei voltak a patikaszerei. Mindenki szenved valamitől figuratív léptei kopogtak a sivár padlón, az arlesi kis sárga ház egyszemélyes elmeszociális otthonában. Teológia, filozófia, pálinka, festészet négy égtájának őrjítő mistráljában.Ha Vincent a földekre kiballagott, nagy nyugtató gyógyszereket kapott. Sütött a Nap, sütött a láncolat, a Többel vagyok a földhöz láncolva, mint pusztán földi kötelékkel: önvigasztalásul egy holland költőtől idézett sor csengte sebzett fülén a kötelék taktust.
Templom Auversben	Impresszionistaként neki rendőr, avagy ápoló tűnt fel olykor idegei vászon csendéleteként. Tény, Tardieu polgármesternek 80 aláírást gyűjtöttek össze a polgárok egy beadványban, kórházba vitetni a rikító sárga napraforgók nagymesterét.Vincent elnézően fogta fel betegségét. Ha sok zavar van a világban, ő e zavarodottságból vette ki a láncolat legszomorúbb, legesendőbb részét az elmebajjal. Az óriási apostoli lappangási idő izgatta, ég és föld altruista távlatában.
Napraforgók	Pro és contra, a jóság, mint az anyagmegmaradás törvénye, nem vész el, csak átalakul. A jó Vincentnél a lila irisz, a meztelen bánkódó lány, a munkába menő bányászok triptichonján őrződött meg szentség és mulandóság tanulmány krízise jó és rossz között.Vincent szentimentális, barbár parasztként nyúlt sokszor az ecsethez. S a föld elnézte, hogy a logikus gondolatmenetnek nem mindig jó gazdája ő. A föld elnézte azt a revolverlövést is, Auvers felé haladva, a júliusi nagy közömbös, képi, képtelen ragyogásban.