Műelemzés Kálvária-oltár
Kolozsvári Tamás, 1427
Esztergom, Keresztény Múzeum
Az esztergomi Keresztény Múzeumban 1905-ben elégett egy predella, melynek ma csak szövegét és másolatát ismerjük. Ezen hosszú felirat emlékezett meg arról, hogy a hozzá tartozó oltárt 1427-ben Szentbeneki Miklós, a királyi kápolna kántora festette meg Kolozsvári Tamás festővel többek közt Szent Egyed tiszteletére. Ez a predella ugyanúgy Garamszentbenedekről származik, mint az a nyolc táblakép, mely stílusa alapján ugyanekkorra datálható, és a rajta ábrázolt szentek (Benedek, Miklós, Egyed) egybevágnak a leírással, így összetartozásuk feltételezhető. Ennek alapján a nemzetközi mércével is kiemelkedő rangú garamszentbenedeki Kálvária-oltárt az első névről ismert táblaképfestőnknek, a kolozsvári származású Tamás mesternek kell tulajdonítanunk. Eredetileg a garamszentbenedeki bencés apátságban állhatott, bár nem kizárt, hogy a helység Szent Egyed plébániatemplomába készült.
Nagyítható kép
Az oltár nyitott állapotában a Krisztus szenvedéstörténetét mutatja be. Középső táblája a Keresztrefeszítést ábrázolja. A Kálvária-kép egyes motívumai, Krisztus alakja vagy az elaléló Mária a baloldalon, egészen a francia festészetig vezethetők vissza.
A jobb oldalon lendületesen berobbano centurio portréja feltűnően emlékeztet az uralkodó Zsigmond királyéra.
A hermelinpalástos, egyénített arcú megrendelő a bal sarokban térdepel, írásszalagján Krisztushoz szóló ima olvasható.
A belső szárnyképek az Olajfák hegyét, a Keresztrevitelt, a Feltámadást és a Mennybemenetelt ábrázolják. Kompozíciójuk szoros kapcsolatot árul el a cseh lágy stílussal. A lepecsételt sírból kilépő feltámadt Krisztus kompozíciója közel áll a kassai dóm és a ludrovai templom kifejezetten cseh ihletésű falképéhez.
A külső szárnyképeken egy-egy legendarészlet elevenedik meg.
A megrendelő, mint Zsigmond káplánja és a királyi kápolna kántora az udvar köreihez tartozott. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy Kolozsvári Tamás, ez a kiemelkedő tehetségű mester is Zsigmond budai udvarában tevékenykedett. Ezáltal a garamszentbenedeki szárnyasoltár az ország királyi központjának elveszett művészetére is fényt vethet.
Szent Benedek történetében az ördög elhalássza az ételét, hogy a szent húsvétkor is böjtöljön, ami bűn volna, de egy klerikus mégis visz neki eledelt.
Szent Egyedet úgy festették meg, amint oltalmat nyújt az őt tápláló szarvasünőnek a vadászok elől, s így maga sebesül meg.
Szent Miklós az éhező városi népet menti meg gabonacsodájával. A három kép a természeti, illetve a városi környezetet a cseh miniatúrafestészetben található megoldásoknak megfelelően ragadja meg. Ugyanekkor nem idegen ez a dijoni udvari udvari művészettől sem.
Írta: Szakács Béla Zsolt
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (90-91. oldal Corvina Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711
A Kiadó engedélyével
Kategória:Művészet Tagged: festészet, gótika, középkor, művészettörténet, vallás
