Pierre-Auguste Renoir (Limoges, 1841. február 25. – Cagnes-sur-Mer, 1919. december 3.) francia impresszionista festőművész.
1862 és 1864 között Charles Gleyre-nél tanult, itt találkozott Monet-val, Sisley-vel és de Bazille-al, és együtt kezdtek el a szabadban festeni. Renoir 1869 után készült képein az impresszionizmus a maga teljében jelenik meg: a fények játéka a lombok között, tükröződésük a vízen, a levegő állandó vibrálása — a művész laza ecsetvonásokkal valósággal feloldja a formákat az áttetsző színekben (Füvön át vezető ösvény, 1875, Louvre). — Később — Raffaello és Ingres hatására — a kompozíciót és a rajzosságot helyezte előtérbe, a vonal ismét dominálóvá lett és hidegebb színeket használt (A Nagy Fürdőzők, 1884—1887, Philadelphia-múzeum). 1890 körül lazább, színesebb technikára tér át, gyöngyházfényű színeit később vörösek és narancsos árnyalatok váltják fel. Művészetének fő ihletője a női szépség volt, mind portréin (Gabrielle rózsával, 1911, Louvre), mind aktjain (Fürdőzők, 1918—1919 k., ugyanott), vagy munkatársai segítségével megvalósított szobrain. Életműve, betegsége ellenére a derű és a teljesség jegyében zárult le.
Auguste Renoir: A hinta, 1876, Párizs (F.: Giraudon)
Forrás: Magyar Larousse III. kötet (456. oldal) Akadémiai Kiadó, 1994 ISBN 963 05 6748 2